Harmatpont érzékelő

A felülethűtést manapság egyre többen választják, hiszen korszerű, energiatakarékos és esztétikusabb megoldás.
A probléma csak az, hogy könnyen nagyobb kárt tud okozni otthonunkban, mint amennyit használ.
Hűtés esetén a relatív páratartalom emelkedni fog, míg az abszolút páratartalom változatlan marad. A felesleges nedvesség, amit a levegő már nem tud felszedni, ki fog csapódni a felületeken, melyeket az adott harmatponti hőmérséklet (dew-point) alá hűtünk.
A felületek hűtésénél kiemelt figyelmet kell fordítani a páralecsapódás és ennek következtében a penészesedés elkerülésére. Ennek megakadályozására több lehetséges módszer létezik.
Az egyik, hogy mérjük az adott helyiség hőmérsékletét és relatív nedvességét, majd az ebből számolt harmatponti hőmérséklet fölött tartjuk a mennyezetbe jutó hűtővíz hőmérsékletét.
A másik módszer, amikor a falba vagy mennyezetbe épített csőrendszer, lehetőség szerint belépő, leghidegebb pontján detektáljuk a párakicsapódást.
Az ilyen szenzorok általában egyszerű konduktív érzékelők azaz rendelkeznek két, egymáshoz közeli de elszigetelt érintkezővel. Szorosan ráerősítve a hűtési cső felületére az érzékelő átveszi annak hőmérsékletét, és amennyiben párakicsapódás történik, a kicsapódott víz néhány MOhm ellenállással "összeköti" a két fegyverzetet.
Egy kapcsoló elektronika méri a fegyverzet közötti ellenállást és kicsapódás megjelenése esetén lezárja az adott körhöz tartozó szelepet.
Felhasználásnál néhány dolgot fontos figyelembe venni.
1. A szenzorokat Lehetőség szerint mindig a leghidegebb belépő pontra szereljük és biztosítsuk a helyiség levegőjének szabad beáramlását a szenzor házába.
2. Egy DPS kapcsolóra több szenzor is köthető párhuzamosan, de amennyiben a szenzorok azonos légállapotú helyiségbe kerülnek, az érzékenység erősen megnő (Ohm-törvény, párhuzamos kapcsolások), azaz sok esetben teljesen feleslegesen fogják tiltani a hűtési szelepeket.